Szenvedélyből élni...

Ha lelkünk szerető szenvedélyével, mellyel önmagát megélni vágyik megtartjuk magunkban a lelkesedést, szemünkkel már a megoldásokat és nem a problémákat látjuk...!
Isten szenvedélyesen szeret bennünket! Honnan tudom? Érzem. A szívemben, a lelkemben és a szellememben. Ez a szeretet a mi ajándékunk tőle. Ezt vagyunk képesek átalakítani a szenvedély erejévé.
A szenvedély a megélés egy olyan formája, melyben a szellem megtapasztalhatja Önmagát.
Ha szellemünk nem vágyott volna szenvedélyesen arra, hogy a létezés több aspektusában is jelen legyen, akkor én nem írtam volna meg ezt a cikket, te pedig most nem olvasnád…
A szenvedély olyan hajtóerő, melyen át vágyaink megéléséhez kapunk energiát. Ezeket az energiákat, mivel emberként vagyunk itt jelen, lefordítjuk a saját értelmezésünk szerint, hogy megismerjük őket. Így aztán érzékelésünk szintjétől függ, hogy ez a vágy milyen erőket mozgat meg bennünk.
Minden részünk létező, érző és gondolkodó. Lelkünk éli lelki életét, szellemünk a szellemiségét úgy, ahogyan mi itt a Földön megéljük önmagunk emberségét.
De abban biztos lehetsz, hogy szellemed, lelked és embered is szenvedélyesen szereti az Életet! Te vagy rá a bizonyíték… nyugodtan csípd meg magad, itt vagy, ez nem tévedés.
Ez a szenvedélyes vágy hozott ebbe az életedbe is, hogy tapasztalj és megleld mindenben a boldogságodat. Ezen az emberi úton jeleket kapsz a szellemedtől és a lelkedtől is. Az csak rajtad múlik, hogyan értelmezed ezeket az üzeneteket.
Ha szívünkön át érzékelni tudjuk a lelki útmutatásokat, akkor ez bennünk lelkesedésben jelentkezik és a szenvedély lesz az eszköze az összekapcsolódásnak, a megélésnek. Lelkünk ugyanis vágyak útján jelzi, mi az amiben részt kell vennünk, amit át kell élnünk, hogy benne Önmagunkra ismerjünk.
A szenvedély az az erő, mely megnyitja az elfogadás útján lévő bezárt kapukat, hogy beengedhessük a tanításokat az életünkbe és elfogadjuk azt, aminek történnie kell.
A szenvedély isteni tűz, melyben benne van a szellem bölcsességének fénye, a lélek érzelmeinek tisztasága. Ha jól használjuk utat mutat, melegséggel tölt el a szívünkben, táplál és életet ad. Vele olyan dolgokra vagyunk képesek, melyek pozitív változásokat eredményeznek és behozzák a csodákat az életünkbe.
De ha túlontúl magasra lobbantjuk, kiengedjük az irányítást a kezünkből, akkor magába szippant és felemészt bennünket emberként. Ha a létezés szellemi szeretetét, azaz lelki vágyunkat nem tudjuk tisztán értelmezni, akkor a szenvedélyből szenvedést (szenvedélybetegséget) csinálunk. Ilyenkor csak a vágy hajtóereje működtet, hiányzik belőle a lelki tisztaság és a szellemi útmutatás.
Ekkor már nem a boldogságot, hanem a függőséget éljük meg abban a történetben, rabjai lettünk önnön emberi vágyainknak, elsodort az irányíthatatlan erő.

A magyar nyelvben a szenvedély és a szenvedés szót csak egy betű különbözteti meg. De mégis micsoda különbség! Csak hajszálnyi, mint a zseni és az őrült között.
Ez a hajszál viszont nem más, mint az a fényfonal (ezüst-zsinór), ami összeköti a testet és a lelket. Amikor ez elszakad, a földi életnek is vége van. Ha valakinek egy hajszálon múlik az élete, az erre az elszakadásra utal. Vajon meddig köti össze ez az isteni szál az emberi életet a felsőbb vezérléssel? Amíg az az isteni Akaratban benne van, hiszen így vagyunk mi a hajszálunk által nyilván tartva Atyánknál. Minden szálnak a vége az Ő kezében van.
Ha ez a fényzsinór tiszta és átjárható emberi és lelki tereink között, akkor szellemünk üzenetei lelkesedéssé válnak, így szenvedélyünk tiszta lángokat lobbant. Szabadon élhetjük meg életünket.
Ha bepiszkoljuk negatív emberi gondolatokkal, érzésekkel, vagy elvékonyítjuk önmagunk megtagadásával, hitetlenségünkkel, akkor elzárjuk magunkat az isteni tudatosság fényétől és tisztaságától és a hiányt fizikai dolgok megszerzésével próbáljuk pótolni. De ez sosem lesz elég… egyre többet akarunk. Szenvedélyünk elsodorja emberünket. Az élet rabjai leszünk.
Mit kell tennünk, hogy a szenvedélyből ne legyen emberi szenvedés?
Azt, hogy lelkesek maradunk, azaz tartjuk a tudatos kapcsolatot a Vezetéssel. Szívünkön át, szeretetünkkel értelmezzük az intuitív jelzéseket, tisztán és fényesen őrizzük azt a bizonyos hajszálat. Rajtunk múlik mit élünk meg: a szabadságot vagy a függőséget. Mindegy, hogy ez a megélés emberi kapcsolatok, a szerelem útján vagy egy bizonyos tevékenységen keresztül nyilvánul meg. Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk és tapasztaljunk, és ehhez a szenvedélyt kaptuk segítségül, hogy szerethessünk.
“Amikor két ember a szíve mélyén egyesül,
Képesek megtörni a bronz vagy a vas erejét is.”
(Ji Csing)
Szenvedélyesen...
Kristálycsakra

Szeretettel, Pusztai Orsolya