Eredet… honnan jövünk, hová megyünk?

Hiszem és vallom, hogy mi mindannyian a Fény gyermekei vagyunk!
Erre tanít minden érzés és gondolat, minden választás és megélés, és igazából erre próbál rávezetni bennünket a maga sajátos módján az ego is, mikor döntésre kényszerít.
- Kit követsz? Engem vagy az Önvalódat?
Otthonunk az isteni Szeretet szellemi ragyogása. Itt születtünk meg mindannyian a Fénnyel, az angyalokkal és a teremtett Világgal együtt… ez a mi eredetünk. Isten gondolata a szellemünk, a szellem érzése a lelkünk, és lelkünk cselekedete a testünk szülője lett. Így indultunk el vándorutunkra, mint az egyszeri szabólegény, „hamubasült pogácsával” a tarisznyájában. Hogy honnan jöttünk? Hát Istenből…
Hogy hová megyünk? Hát haza, Istenbe… de addig még sokat kell tapasztalnunk, tanulnunk és emlékeznünk, isteni utunkat járnunk. Nem is lehet ez másképpen, hiszen semmi nincs, ami Istenen kívül lenne, Ő van mindenben, mert minden általa jött létre. Látva, hogy még nem nagyon értjük, Jézus meg is adta nekünk az útirányt: „A ti Atyátok bennetek van, ti pedig Őbenne vagytok…” De nem csak ő, hanem számtalan bölcs tanító hagyott útmutatást nekünk erről. Sri Ramana Maharsi, a bölcs indiai guru így írt erről: „… semmi sincs Istenen vagy az Önvalón kívül, nincsen olyan, hogy „én” és „enyém”, hanem csak az Önvaló létezik.”
Ez mind nagyon szép, de hogyan is képzelje el valaki ezt az egységes eredetet csak úgy, az emberi elmének is érthetően?

Mikor mesteremet, Jézust kérdeztem erről, mosolyogva így válaszolt:
- Azt kell megértenetek, Egyek vagytok! Ha valakire ránézel, magadat látod, ha szólsz hozzá, Önmagaddal beszélsz. Ha bántod, magadat sérted vele. Ha adsz neki, önmagadat gazdagítod vele. Ha segítesz valakinek, önmagadon segítesz. Ha másokat szeretsz, magad szereted. De hogy ezeket megértsd és ténylegesen átéld, először magadat kell szeretned. Úgy, mint Istent, mint Engem. Mert Isten Benned van és Bennem. Én Benned, Te Bennem és mind Istenben. Isten Mindenben. Így Egy. Látszatra végtelen, de lényegében Egész, Egy.
Hogy megértsd, figyelj!
Így könnyebb lesz: gondold el, és lásd egy nagy terem közepén állsz. Te egyedül. A terem kör alakú, és a fala körbe van rakva tükrökkel. Minden tükör más fajta. Kicsi és nagy, görbe és egyenes, sima és hullámos, homorú vagy domború, repedezett és egész, kör vagy négyzet. Mindegyik másmilyen! Nincs két egyforma. Számtalan tükör. A fény rólad a tükrökre verődik, s meglátod magad bennük. Mind te vagy, de mégis teljesen más. Hol magas, hol alacsony, köpcös vagy nyurga, töredezett, vagy egész, hullámos és egyenes. Megjelenésedben mind egyedi, különböző, és mégis lényegében Egy.
Te vagy az! Mindegyik!
Hiába a számtalan megjelenési forma, a lényegen, a valón mit sem változtat. Mind Te vagy. Egy vagy! Akiket látsz a tükrökben, mind a te különböző megjelenési formád. Te tudod ezt, mert látod mindet együtt! Felismered bennük Magad, bármilyen alakban is látod a tükörképet. Tudod, ez mind ugyanaz a Te! Ugyanaz az Egy!
Most fordítsd a tükröket egymás felé! Mit látnak? Mindegyik mást! Fogalmuk sincs róla, hogy önmagukat nézik. Honnan is sejtenék, ha nincsenek tudatában az Egy-nek, saját maguknak, aki a szoba közepén áll, és a fény róla sugárzik a tükrökbe, mit a tükörképek maguknak vélnek. Csak sok más, különböző alakot, megnyilvánulást látnak. Mindegyikről úgy hiszik, ez más, nem ők. Hiszen nem is hasonlítanak egymásra!
De ha figyelmüket magukba fordítanák, a fénybe, mi a középpontból jön, s miről képük visszaverődik, akkor megértenék. Ha képesek megtalálni ezt a fényt magukban, a tükörképben, és elindulnak irányában, annak forrásáig, akkor átláthatnák az Egészet. Mert akkor a saját szemükkel látnának! Megértenék, hogy minden ők. Minden Egy. Minden Isten.
Próbáld így látni! Mindent az Egy tükörképeként, s találd meg benne azt, mi elvezet a Forrásig. A Fény Forrásáig! Csak Te juthatsz vissza oda, saját tükörképeden keresztül. Mert a Való, a lényeg nem veszik el, az minden tükörképben benne van: SZERETETnek hívják! Ez vezet vissza önmagadba, az Egy-be.
Ez a Fény, mely Benned tükröződik. Kövesd a fényt a szeretet útján, s hazatalálsz, a szoba közepén állva megérted a lényeget: a Teljességed Isten!

Olyan egyszerű minden, csak a szemléletünket kell megváltoztatni, hogy rálátásunk is átalakulhasson. Míg úgy gondoljuk, hogy csak belülről tekintünk kifelé, akkor még nem értjük, hogy ezzel együtt kívülről is látjuk magunkat mások szemével. Ugye csodálatos ez a világ? Csak rajtunk múlik…

Szeretettel, Pusztai Orsolya