Kicsi Kristály meséje – az élet igenlése
1. rész
Volt egyszer hajdanán, az ősidők teremtésében egy Kicsi Élet. Nem volt emlékezete, csak egyetlen vágya: megtapasztalni és megismerni önmagát...
Tértelenül és időtlenül lebegett a létezésben, vágyát szétszórva a teremtésben… mígnem ez a vágy egy ideába sűrűsödve megjelent benne:
- Meg kívánom tapasztalni az életet, megnyilvánulok!
Ahogy ez a gondolat megrezegtette a Kicsi Életet, valami furcsa dolgot érzett magában, ami elkezdte átjárni őt egyfajta hullámszerű áramlatban:
- De jó lenne valaminek a részesévé válni, valakihez tartozni.
Kicsi Élet érzett!
Ami átjárta őt, a szeretet esszenciája volt amiből született, bár ő ezt még akkor nem tudta.
Az érzés elementáris erővel sodorta őt egy eddig ismeretlen térbe, ragyogó fényeken és elsuhanó alakzatok kavalkádján keresztül.
Egy hatalmas aranyos kapuhoz ért. Tudta, bár fel sem fogta, hogy honnan, de tudta, hogy döntenie kell: átlép rajta vagy itt marad?
Kicsi Élet egy újabb furcsa áramlatot érzett magában, de ez most valahogy felfelé és előre haladt, és ahogyan átélte, tudta, ez a kíváncsiság, a tudás vágya benne. Engedte működni magában, tapasztalva erejét és látta, ahogyan ez az erő megnyitja a kaput. Átsodródott rajta a fénnyel, miközben valami csodálatos történt: a fehér ragyogás színekbe és formákba alakult. Nem értette, honnan tudja, de pontosan képes volt felismerni melyik micsoda. Valahol, a lényének közepében egy hang azt mondta, ez a Megnyilvánulások Tere!
Kicsi élet úszott, repült, haladt a térben. Fénylő galaxisok halmazait csodálta, csillagködök fátylai között bujkált, üstökösöket lovagolt meg. Tudta, amit érez az az öröm, és amit csinál, azt úgy hívják, hogy nevetés. Kacaja betöltötte a Megnyilvánulás Terét, mely vágyai esszenciájával összeolvadva lehetőséget teremtett. Kicsi Élet tudta, ez az Univerzum most az ő otthona, megismerésének tere. Öröme repítette tovább, és így jutott el Kicsi Élet egy hullócsillag hátán utazva a Fénylő Naphoz.
Nap Atya már várta őt, mosolyával hívta magához.
Kicsi Lélek illendően köszönt:
- Adjon Isten Nap Atya!
- Neked is Kicsi Élet! Mi járatban errefelé?
- Tudni vágyom!
- Rendben, akkor ahhoz először tapasztalnod kell. Gyere, állj ide mellém, nézz szét a királyságomban és válassz magadnak teret.
Kicsi Élet úgyis tett, ahogyan Nap Atya mondta, és csodás bolygókat látott keringeni. Mindegyik tetszett neki valamiért. Az egyik gyors volt, a másik jó nagy. De volt még ott titokzatosnak tűnő, veszélyesnek látszó, vagy ködbe burkolódzó is. Milyen izgalmas…
Mégis, mindezek között volt egy, ami megigézte. Olyan otthonosan biztonságos érzés volt ránézni. Mintha mindig is ezt kereste volna.
- Őt választom – mutatott rá Kicsi Lélek.
- Bölcs döntés – mosolygott nap Atya – Ő, akit választottál tapasztalataid színteréül, egy csodáslatos istennő, aki egyben gondoskodó Föld Anya, és a tanító Gaia.
- Olyan izgatott vagyok Atyám! Indulhatok máris?
- Előbb az útravaló – válaszolta Nap Atya – majd elővett Napköpenye zsebéből 3 kristályt. Ezeket kell majd megfelelő sorrendben felhasználnod, hogy megkezdhesd az igazi utadat.
- Ez az első – folytatta a tanítást – a vörös színű, az anyag kristálya. Mikor odaérsz Földanya terébe ide kell behelyezned – és oda mutatott, ahol Kicsi Élet szíve dobogott.
- Fájni fog?
- Erre majd neked kell megadnod a választ.
- Igaz…
- Ez a második az érzés kristálya – mutatott fel Nap Atya egy narancsszínű kristályt – ezt akkor kell felhasználnod majd, amikor az első eltűnik onnan, ahová tetted.
- És ha nem tűnik el?
- Akkor majd próbálkozol tovább.
- De mi lesz, ha nem sikerül? – kérdezte kíváncsian.
- Semmi és minden – mosolygott titokzatosan Nap Atya – a siker vagy a sikertelenség már eleve itt van benned és eljön az ideje a választásnak is. Ez benne az izgalom, ez benne a játék, az benne a csoda. Ha majd visszatértél minden megbeszélünk, de ahhoz még sok mindent kell megélned.
- Jó.
- Ez a harmadik kristályod – vette elő a sárga színűt Nap Atya – a gondolatok ékköve. Ezt akkor kell felhasználnod, ha a második is eltűnt a szívedben.
- De szép! – ámult el Kicsi Élet – olyan mint a köpenyed!
- Tessék, tedd el mind és óvd meg őket.
- Indulhatok?
- Mielőtt elkezded a földi létezésed – szólt Nap Atya – emlékezz, minden amit tapasztalsz a te vágyad szerint való, még akkor is ha nem ismered fel. Ha egyszer úgy érzed nagyon elvesztél, vagy csalódtál, emlékezz vissza erre a csodára, amit a Lehetőségek Tere és Földanya ad neked. Légy hálás, hogy mindez eszedbe jusson. Én mindig itt leszek és segítek, ha kéred.
- Köszönöm. Indulhatok?
- Legyen áldott az Utad – válaszolta Nap Atya – és egy csodás csillagösvényt nyitott Kicsi Életnek, amelyen keresztül egyenesen a Földre érkezett.
Egyik ámulatból a másikba esett miközben haladt leendő tapasztalatainak otthona felé.
- Mennyi szín, mennyi forma, mennyi minőség! De mi ez a furcsa érzet, ami átjár? Mintha bekerítene, mintha lezárna…
- Ez az idő Kicsi Élet – hallotta Földanya kedves hangját – ez lesz a te korlátod és a te lehetőséged is egyben.
- De olyan nehéz! Mintha már nem látnék mindenfelé, csak hátra meg előre…
- Igen, ez most a megélésed része, de ne félj Kicsi Élet – bátorította Földanya – a korlátlanság még mindig ott van, de nem mögötted vagy előtted, hanem benned.
- Igen, már látom, olyan biztonságos érzés. Megyek már, sietek!
- Várlak.
Kicsi Élet megérkezett a csillagösvény végéhez, mely egy szivárványhídhoz vezetett. Bátran a hídra lépett és miközben áthaladt a fények simogató terén tudta, ez az amire mindig is vágyott. Mindjárt ott van, mindjárt megéli.
A híd végén Földanya várta, aki szeretettel megölelte és így szólt:
- Hát itt vagy bátor Kicsi Élet, hogy világot láss. Ideje elkezdeni a földi szolgálatot. Itt, ahogyan a bölcsek mondják: három nap az esztendő.
- Ennyi kristályom van – nevetett fel Kicsi Élet.
- Pontosan – mosolygott rá Földanya – Most elvezetlek oda, ahol az első kristályt használhatod.
Megnyílt előttük egy széles folyosó-alagút. Elindultak benne és lefelé haladtak. Földanya elől, ő hátul. Miközben Földanyát követte, tudta, hogy a folyosó kicsit hűvös és félhomályos, és Kicsi Élet örömmel fedezte fel ezeket az új érzéseket és gondolatokat magában. Ez már a megtapasztalás – ujjongott.
A földalatti út egy nagy barlangba vezetett, ami tágasan szikrázó volt, tele kristálycsúcsokkal.
- De gyönyörű – tátotta el a száját Kicsi Élet, miközben körbenézett – mennyi ragyogó ékkő.
- Ez az első feladatod – mondta Földanya – megtapasztalni az anyagi világ, az időben való Élet minőségét. Vedd elő az első kristályodat, és helyezd a szívedbe.
Kicsi Élet elővette a piros ékkövet és óvatosan a szívebe tette…
A kristály vibrálni kezdett és lökéshullám szerű impulzusokat teremtett. Kicsi Élet azt érezte, mintha valami körbevenné, behatárolná. Falakat érzékelt maga körül, melyek folyamatosan alakultak, szűkültek. Minden oldalról ott voltak már és lehatárolták. Nem tudott átjutni rajtuk. Kicsinek és mozdulatlannak érezte magát, és becsapottnak. Tiltakozni akart, de nem jött ki hang a száján. Mozdulni akart, de képtelen volt rá. Kétségbeesett és félt. Most történt ilyen először. Belenézett a félelembe, ami mély és sötét volt, és eszébe jutott az Univerzum békés sötétje, ami védelmező. Kicsi Élet rájött, hogy ez, amit most megél, ez is a tapasztalat része.
Mit is mondott Nap Atya? Mire kell emlékezni? A hálára!
- Igen! Hálás vagyok ezért a tapasztalatért. Ezért a korlátokat megtapasztaló életért, az időért!
- Üdvözöllek téged az Életben! – hallotta Földanya hangját a szívében – tapasztalj és tanulj, légy tanítója az Életnek!
Kicsi Élet újra boldogságot érzett. Most már tudta, hogy az a korlátozottság amit érez, egy új lehetőség, egy új tapasztalat, egy új élet. Elfogadta hát sorsát, melyet beteljesíteni érkezett vágyai útján, és eggyé vált azzal, aminek született!
Most már tudta, a mai naptól ő Kicsi Élet, Kicsi Kristállyá változott!
Folytatása következik…
Pusztai Orsolya – lélekmentor